Pihent a blog, nyaraltam. Utamat posztcsemeték szegélyezték (költészet, ah!).
Íme az egyik: befizettünk egy madárlesre a Tisza-tavon. Útközben nemcsak a természetről, hanem az azt kezelő emberről is sikerült megtudni ezt-azt.
A Tisza-tó vízállását a kiskörei zsilippel szabályozzák. Idén ez úgy sikerült, hogy a halak ívása után leeresztettek vagy egy métert a vízből. A tó maga igen sekély, így nem maradt benne a csatornákon kívül még egy méter sem, vagyis ez óriási apadás.
A helyiek mesélték, hogy a halak a vizinövények szárára ikráznak, így víz híjján megrohadtak az ikrák. Vagyis jövőre nem nagyon lesz hal, két év múlva madár, a tó igazi értéke károsul.
Nekik a zsilipkezelők azt mondták, az utasítás felülről érkezett. A zsilip közvetlenül a minisztériumhoz tartozik... A helyiek a balatoni lobbira vagy ingatlanspekulációra gyanakszanak. A felelősök arra hivatkoztak, hogy egy szennyeződést megérkeztét várják. Nem értem, akkor éppen duzzasztani kéne, hogy csökkenjen a méregkoncentráció.
Más kár is van az alacsony vízből: az ügyetlenebb turisták nem tudnak beszállni a vizijárművekbe. Itt nem olyanok a kikötők, mint a folyókon, nem indokolt a nagy vízingadozás. Vagyis aki ebből él, az tönkremegy.
Kicsit régebben mesélték csongrádi ismerősök, hogy építettek valami büfét vagy mit a strandra. Jól belebuktak, mert a kisköreiek egész nyáron olyan magasra szabályozták a Tiszát, hogy eltűnt a strand.
