A pillanatnyi íráshoz gyártottam egy definíciót: magyar az, akinek a magyar közigazgatás által kibocsátott személyazonosító okmánya - személyigazolványa, jogosítványa, útlevele - van. Minthogy mindhármat birtoklom, más ilyen iratom pedig nincsen, közigazgatásilag 100%-ban magyarnak minősülök a fenti definíció alapján.
Az ilyen közigazgatási alapú besorolás következménye, hogy vonatkoznak rám az ugyanezen közigazgatás által kibocsátott jogszabályok, talán ismernem sem árt őket. Gondoltam, elolvasom a legalapvetőbbet, az ország alaptörvényét, és ha már olvasom, le is írom, mi jut közben az eszembe. Ha egyetértek, akkor az én magyarságtudatomat jól képezi le az alkotmány. Lássuk.
Magyarország Alaptörvénye
(2011. április 25.)
Isten, áldd meg a magyart!
Erről csak az jut eszembe, hogy a szöveg szerzői nyilván azokra a magyarokra értették ezt, akiket ők tartanak annak. Később eldől, hogy vajon engem beleértenek-e ebbe.
NEMZETI HITVALLÁS
Nos, ez talán egy jogszabálynál szokatlan, nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen szintű jogi processzusban ez értelmezhető lenne, de talán még mindig nem érint különösebben a jogszabályi hely.
MI, A MAGYAR NEMZET TAGJAI, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat:
Igen, ezt szeretném tudni, hogy kinyilvánítom-e az alábbiakat.
Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.
Büszkék? Az lehet, hogy tisztelem István királyt (aki egy felekezet véleménye szerint szent), valamint (Nagy) Frigyest, (Nagy) Pétert, (Nagy) Károlyt és (Nagy) Mózest, de semmi esetre sem vagyok büszke valamire, ami több mint 900 évvel a születésem előtt történt. Büszke vagyok arra, ha valamit létrehoztam magam, vagy olyanok (gyerekeim, munkatársaim, barátaim, sport-, kórus- és bélyeggyűjtőtársaim), akiknek a teljesítményére hatással voltam, esetleg hozzá is járultam. Géza fia István nincs közöttük. Büszke lehetek továbbá, ha magam vagy a fent említettek teljesítményükből kifolyólag valamilyen kitüntetésben részesülnek, befogadja őket például egy tiszteletbeli közösség. Egy tiszteletbeli közösségbe születni viszont nem teljesítmény, inkább vakszerencsének nevezném. Nincs ok a büszkeségre. Nem gondolom továbbá, hogy bármely más országba születni eltérő presztizzsel járna.
Kinyilvánítom: 0; nem nyilvánítom ki: 1.
Büszkék vagyunk az országunk megmaradásáért, szabadságáért és függetlenségéért küzdõ őseinkre.
Büszkék vagyunk a magyar emberek nagyszerű szellemi alkotásaira.
Büszkék vagyunk arra, hogy népünk évszázadokon át harcokban védte Európát, s tehetségével, szorgalmával gyarapította közös értékeit.
Talán nem kell ismételnem a fentieket.
És igen, sok magyar ember alkotott tiszteltreméltót, de nem hiszem, hogy Bartókot közelebb vagy távolabb kellene éreznem magamhoz Bachnál. Egy művelt magyar nem az alapján tesz különbséget, hogy mely alkotó hol született.
Kinyilvánítom: 0; nem nyilvánítom ki: 2.
Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét.
Értve ezalatt, hogy ha ezer éve nem tér át az ország népe a kerszténységre, akkor elpusztul. Ezzel egyet kell értenem. A későbbiekben számos hasonló tényező járult hozzá a nemzet fennmaradásához, talán illene egy listát írni (pl. a kővárak építése, a reneszánsz kultúra adaptálása, a polgárosodás, más vallások megjelenése...)
Kinyilvánítom: 0; nem nyilvánítom ki: 3.
Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.
Ha így lenne, akkor nem az egyetlen felekezet által használt elnevezést alkalmazná(n)k az országalapítóra. Valamint megemlékeznének a honos, nem keresztény vallásokról is, mint nemzetmegtartó erőről, többek között éppen a szellemi alkotások kapcsán.
Kinyilvánítom: 1; nem nyilvánítom ki: 3.
Ígérjük, hogy megőrizzük az elmúlt évszázad viharaiban részekre szakadt nemzetünk szellemi és lelki egységét.
Nem tudom, hogy ezt pontosan ki ígéri, elvileg az alkotmány mindannyiunk nevében szól, de ilyen ígéretet, aminek a tartalmával és következményeivel egyáltalán nem vagyok tisztában, nem szívesen tennék. Mint közigazgatási értelemben magyarnak számító még az ilyen tekintetben honfitársaimnak számítókra értve sem beszélnék szellemi egységről, sőt, ijesztőnek találnám, ha ilyen valóban létezne. A lelki egység meg egyszerűen nem jelent semmit, ilyen fogalom nincs. Vagyis van, egy személynek egységnyi lelke van.
Kinyilvánítom: 1; nem nyilvánítom ki: 4.
A velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők.
Ez szép lenne, de konkrétan nem igaz. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy semmilyen valós közjogi hatalomból nem részesülnek ezen a jogcímen. Távol álljon tőlem az egyoldalú állásfoglalás, de éppen legnagyobb nemzetiségünk államalkotásban betöltött szerepe az egyik legnagyobb megosztó tényező ma Magyarországon. Egy másiké szintén. Ennek a megosztottságnak az ábrázolásáért kapnak művészeink lovagkeresztet az alkotmány mögött álló közigazgatástól.
Visztont ezt mondhatnák a nevemben, ha komolyan gondolnák.
Kinyilvánítom: 2; nem nyilvánítom ki: 4.
Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.
Rendben, az én nevemben is mondhatják. Akkor kezdődhetnek is a számonkérések e mondatok alapján.
Kinyilvánítom: 3; nem nyilvánítom ki: 4.
Hisszük, hogy nemzeti kultúránk gazdag hozzájárulás az európai egység sokszínűségéhez.
Gyönyörű. Igaz. De mit keres ez itt?
Kinyilvánítom: 4; nem nyilvánítom ki: 4. (Itt zavarba jöttem, mert egyetértek, de egy alkotmányba nem írnám bele.)
Tiszteljük más népek szabadságát és kultúráját, együttműködésre törekszünk a világ minden nemzetével.
Igen! A románokkal, szlovákokkal, szerbekkel, cigányokkal és zsidókkal kezdhetnénk.
Kinyilvánítom: 5; nem nyilvánítom ki: 4.
Itt a jogalkotó üresen hagyott egy sort, valószínűleg a nevemben, ezért mára ez elég is lesz. Csillagok, csillagok...
